Ezen gondolkozva elővettem a Jane Austen-től a " Büszkeség és balítélet"-t. Már éppen a 100-k oldalnál járok. Nagyon imádom a könyvet. Annyira kifejezni az érzelmeket, de mégis valóságos az egész.
"Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez" olvastam magamba. Ezen elgondolkoztam. Emlékek: ezek azok a dolgok, amiket imádok, és mindig is jól meg fog maradni az eszemben.Emlékek, amiket soha nem fogok tudni vagy nem akarok elfelejteni. Emlékek, amelyek könnyeket, vagy olykor mosolyt csalnak az arcomra.Ezek sokkal fontosabb dolgok, mint a pénz, vagy a hatalom. Ezek.......ezek csupán parányi dolgoknak tűnnek, de egy biztos: lehetetlen őket elfelejteni.
-Lizzy, gyere, megérkeztünk-mondta a barátnőm
-Oké, megyek-kukkantottam fel a könyvből. Eltettem a cuccaimat, majd elindultam lefelé a buszból. Mikor ránéztem a házra, amelyek gondolom 2-2 személyesek, egy kis otthonos táborféleség tárult elém.
-Ez nem is Liverpool-szóltam a tanárnak
-10 percre vagyunk Liverpooltól-mondta
-Ja, az úgy más-néztem oldalra. Mivel én és Eve egy házban fogunk "lakni", el is indultunk felfedezni a házunkat.
Nagyon kis otthonos ez is, mint a tábor, vagy mi.
-Kipakolok.szóltam Evenek
-Én is-mondta, majd elindult a szobája(?) felé.
-Eve, az a konyha-szóltam oda neki
-Ja tényleg- jött a válasz- a másik ajtó-nevette el magát, ami hatására nekem is nevetnem kellett.
Megráztam a fejem, majd én is beindultam a szobámba. Komolyan mondom, amilyen kicsinek tűnik a ház, olyan nagy. Szinte én is majdnem eltévedtem xDDDD Érdekes szitu volt.
***
-Végre-sóhajtottam fel-EVE, KIPAKOLTAM!-kiabáltam át neki
-Én is-mondta-gyere, nézzünk körbe a táborban-mondta
-Oké.
****
Szóval, lássuk mit jegyeztem meg itt. Van egy ebédlő, 10 ház, egy kis tó(!) , meg tábortűs. Esküszöm, ez tényleg egy tábor.
-Gyerekek-mondta az Ofő-egy kis figyelmet. Szóval. Ugye itt leszünk egy teljes hónapig. És hogy addig se unatkozzatok, meghívtunk a táborba 5 nagyon fontos személyt. Holnap reggelre már itt lesznek. Remélem mindenki értett mindent ezzel, és a szabályzattal kapcsolatosan. Kérdés van? ...Akkor jó. Mehettek-mondta, mire mindenki elment a házába, mi is Evel. Mivel már este volt, lefeküdtünk aludni, és én rögtön mély álomba merültem.